• Az elképzelés, hogy az “ellentétek vonzzák egymást” a kapcsolatokban, egy mítosz.
  • A valóságban az emberek inkább azokhoz vonzódnak, akik hasonlóak hozzájuk, amint azt tanulmányok tucatjai kimutatták.
  • Ez azért lehet, mert a személyiségbeli ellentétek hajlamosak kiemelkedni és idővel nagyobbá válni.

(A BESZÉD) Úgy tűnik, mindenki egyetért abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Fiatalok és idősek, boldog és bajba jutott párok, egyedülállók és házasok – úgy tűnik, mindenki beveszi a szerelemről szóló klasszikus mondást. Párkapcsolati szakértőkkönyveket írtak erre a feltételezésre alapozva. Ezt még a társat kereső emberek is magukévá tették: a szerelmet keresők 86 százaléka azt állítja, hogy ellentétes tulajdonságokkal rendelkező embert keres.

A probléma az, hogy ami igaz a mágnesekre, az egyáltalán nem igaz a romantikára. Ahogyan azt az Intim kapcsolatok nagy mítoszai című könyvemben kifejtem: Randizás, szex és házasság”, az emberek általában azokhoz vonzódnak, akik hasonlóak hozzájuk – nem pedig ellentétesek – mint ők maguk.

I love how you’re just like me

Azt, hogy az emberek valóban vonzóbbnak találják-e az ellentéteket, számos tudományos vizsgálat tárgya volt már. A kutatók azt vizsgálták, hogy milyen kombinációban jobbak a romantikus partnerek – a hasonlóak, a különbözőek vagy az ellentétesek? A tudósok ezt a három lehetőséget homogámiahipotézisnek, heterogámiahipotézisnek, illetve komplementaritáshipotézisnek nevezik.

Az egyértelmű győztes a homogámia. Az 1950-es évek óta a társadalomtudósok több mint 240 tanulmányt végeztek annak megállapítására, hogy az attitűdök, személyiségjegyek, külső érdeklődési körök, értékekés egyéb jellemzők hasonlósága vonzalomhoz vezet. Matthew Montoya és Robert Horton pszichológusok 2013-ban egy úgynevezett metaanalízis keretében megvizsgálták e tanulmányok összesített eredményeit. Megdönthetetlen összefüggést találtak a másik személyhez való hasonlóság és a másik személy iránti érdeklődés között.

Más szóval, egyértelmű és meggyőző bizonyíték van arra, hogy az egy tollból fakadó madarak együtt járnak. Az emberek esetében a hasonlóság vonzereje olyan erős, hogy kultúrákon átívelően megtalálható.

Miatt, hogy a hasonlóság vonzással jár együtt, logikus, hogy az elkötelezett kapcsolatban élő egyének sok tekintetben hasonlítanak egymásra. Néha ezt asszortatív párosodásnak nevezik, bár ezt a kifejezést gyakrabban használják annak leírására, hogy a hasonló iskolai végzettségű, anyagi helyzetű és fizikai megjelenésű emberek hajlamosak párokat alkotni.

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ellentétek nem vonzzák egymást. Mind a homogámia-hipotézis, mind a komplementaritás-hipotézis igaz lehet. Tehát van-e tudományos alátámasztása annak, hogy az ellentétek legalább az idő egy részében vonzzák egymást?

A gyenge pontjaimat a te erősségeiddel töltöd ki

A szerelmi történetekben gyakran előfordul, hogy az emberek olyan partnereket találnak, akik látszólag olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nekik hiányoznak, például a jó lány belezúg egy rossz fiúba. Ily módon úgy tűnik, hogy kiegészítik egymást. Például az egyik házastárs lehet, hogy társaságkedvelő és vicces, míg a másik félénk és komoly. Könnyen elképzelhető, hogy mindkét partner ideálisnak tekintheti a másikat – az egyik partner erősségei ellensúlyozzák a másik gyengeségeit. Valójában elképzelhető, hogy a félénk ember barátai és rokonai megpróbálják összehozni egy társaságkedvelő emberrel, hogy a félénk embert előcsalogassák. A kérdés az, hogy az emberek valóban keresnek-e egymást kiegészítő partnereket, vagy ez csak a filmekben történik meg.

Mint kiderült, ez tiszta kitaláció. Lényegében semmilyen kutatási bizonyíték nincs arra, hogy a személyiség, az érdeklődési kör, az oktatás, a politika, a neveltetés, a vallás vagy más tulajdonságok különbségei nagyobb vonzalomhoz vezetnének.

Egy vizsgálatban például a kutatók azt találták, hogy az egyetemisták inkább olyan társak leírását preferálták, akiknek az írott életrajza hasonlított hozzájuk vagy az ideális énjükhöz, mint azokat, akiket úgy írtak le, hogy kiegészítik önmagukat. Más tanulmányok is alátámasztották ezt a megállapítást. Az introvertáltak például nem vonzódnak jobban az extravertáltakhoz, mint bárki máshoz.

Miért vagyunk olyan biztosak abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást?

Az elsöprő bizonyítékok ellenére miért tartja magát a heterogámia mítosza? Valószínűleg több tényező is közrejátszik ebben.

Először is, az ellentétek hajlamosak kiemelkedni. Még ha egy párban a partnerek rengeteg tulajdonságban egyeznek is, a végén vitatkozhatnak azon, hogy miben különböznek egymástól.

Ezeken túlmenően bizonyíték van arra, hogy a házastársak közötti apró különbségek idővel nagyobbakká válhatnak. Andrew Christensen, Brian Doss és Neil Jacobson pszichológusok “Kibékíthető különbségek” című önsegítő könyvükben leírják, hogy a partnerek idővel egymást kiegészítő szerepekbe kerülnek.

Ha például egy pár egyik tagja valamivel humorosabb, mint a másik, a pár belerázódhat egy olyan mintába, amelyben a valamivel viccesebb házastárs a “vicces”, míg a valamivel kevésbé vicces házastárs a “komoly” szerepét tölti be. A tudósok kimutatták, hogy igen, a partnerek idővel egyre inkább kiegészítik egymást; bár kezdetben meglehetősen hasonlóak lehetnek, megtalálják a módját annak, hogy fokonként megkülönböztessék magukat.

Az emberek különbözőségek iránti vonzalmát végül is messze felülmúlja a hasonlóságok iránti vonzalmunk. Az emberek továbbra is azt hiszik, hogy az ellentétek vonzzák egymást – holott a valóságban a viszonylag hasonló partnerek az idő múlásával csak egy kicsit jobban kiegészítik egymást.

Matthew D. Johnson, Binghamton University, State University of New York

Ez a cikk eredetileg a The Conversation oldalon jelent meg. Az eredeti cikket itt olvashatja: http://theconversation.com/no-opposites-do-not-attract-88839.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.