Az ösztrogénpótló terápia számos mellékhatása és kockázata a hormon májra gyakorolt hatásából ered. Orális adagolás esetén a hepatikus, a nem hepatikus helyekhez képest fokozott hatás feltehetően az úgynevezett first-pass hatáshoz kapcsolódik. Megpróbálták elkerülni ezt a hatást az ösztrogén nem szájon át történő adagolásával, de ennek ellenére mind az etinil-ösztradiol, mind a hüvelyi úton adott konjugált lóösztrogének esetében megfigyeltek fokozott májhatásokat (hasonlóan más készítmények hatásaihoz). Vizsgálatsorozatot végeztünk, amelynek célja a transzdermális tapaszon keresztül adott ösztradiol hatásainak értékelése volt. A transzkután ösztradiol (25, 50, 100 vagy 200 mikrogramm/nap) és a placebo 50 betegén végzett vizsgálatban az objektíven mért hőhullámokra dózisfüggő kedvező hatást mutattunk ki. Egy második vizsgálatot úgy terveztek, hogy összehasonlítsák ezeknek az adagoknak a hatását a szájon át beadott 0,625 és 1,25 mg konjugált lóösztrogén hatásával. A nem májmarkerekre gyakorolt hatások hasonlóak voltak az 50 mikrogrammos tapasz és a 0,625 mg-os tabletta, valamint a 100 mikrogrammos tapasz és az 1,25 mg-os tabletta esetében. A transzdermális ösztradiol egyik dózisa sem gyakorolt mérhető hatást az ösztrogénhatás májmarkereire, míg a konjugált lóösztrogén mindkét dózisa a máj fehérje- és lipidszintézisére is hatást mutatott. Adataink egyértelműen azt mutatják, hogy az ösztradiol transzdermális adagolása megkerüli a hormon fokozott májműködését. Ezen eredmények lehetséges magyarázatát mutatjuk be.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.