A legutóbbi vizsgálatok hangsúlyozták az akut MI után az infarktushoz kapcsolódó szabad ér fontosságát. Kísérletes és klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a szabad infarktussal kapcsolatos ér kedvező hatással van a kamrai remodellingre és az aritmiák későbbi előfordulására, és kedvezően befolyásolhatja a túlélést.12345

Az akut MI-ben szenvedő betegeknél továbbra is a trombolítikus terápia a leggyakrabban alkalmazott terápiás lehetőség. Az angiográfiás vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a trombolytikus terápia az esetek kevesebb mint kétharmadában eredményezi az infarktussal kapcsolatos ér tartós átjárhatóságát.6 Az infarktust követő hetekben gyakran végeznek angiográfiát a későbbi revaszkularizáció céljából. Bár az infarktussal összefüggő lézió PTCA-ját nagy arányban lehet azonnali sikerrel elvégezni, az eljárás hosszú távú előnyeit gátolja a restenózis és a reocclusio gyakori előfordulása. Korábbi jelentések szerint a kezdeti angiográfiailag sikeres betegek akár 50%-ánál is kialakul a restenosis a 6 hónapos követés során7 ; továbbá a betegek 10-15%-ánál teljes elzáródás alakul ki a PTCA helyén,78 ez az arány sokkal nagyobb, mint a nem infarktussal kapcsolatos erek angioplasztikája után jelentett arány, ahol a tágult helyen rendkívül ritka az elzáródás9 . Ebben a speciális helyzetben az érelzáródás (még akkor is, ha az akut fázis után későn következik be) a bal kamrai funkció jelentős romlásával és a klinikai események (visszatérő MI, ismételt revaszkularizáció szükségessége vagy halál) nagyobb gyakoriságával jár együtt.7810

Két nagy randomizált vizsgálat kimutatta, hogy a stabil vagy instabil anginás betegeknél végzett koszorúér-stentelés a hagyományos ballonos angioplasztikához képest jelentősen csökkenti a restenózis arányát.1112 . A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy infarktussal összefüggő léziókban kiváló rövid távú eredménnyel végezhető koronaristent-beültetés1314 ; azonban nem áll rendelkezésre információ az infarktussal összefüggő léziókban végzett koronaristent-beültetés hosszú távú hatásáról a hagyományos ballonos angioplasztikához képest.

Azért terveztünk egy vizsgálatot, hogy elemezzük a restenózis és az elzáródás arányát egy olyan konzekvens betegcsoportban, akiknél koronaristent-beültetés történt infarktussal összefüggő léziónál. Ezeket a betegeket a PTCA előtti főbb klinikai és angiográfiai változók tekintetében összevetettük az infarktussal kapcsolatos lézió hagyományos ballonos angioplasztikáján átesett betegek csoportjával. Az elzáródás és/vagy restenosis előfordulását a 6 hónapos követés során kvantitatív angiográfiával hasonlítottuk össze a két csoport között.

Módszerek

Stentcsoport

Katéteres laboratóriumunk nyilvántartásából 118 egymást követő beteget azonosítottunk, akiknél 1993 októbere és 1996 februárja között sikeres stentbeültetést végeztünk infarktussal kapcsolatos léziónál 24 órával és 30 nappal az akut MI után. Az infarktussal kapcsolatos artériát a belépő EKG, a kamrai kontrakciós eltérések és a koszorúér-angiográfiás leletek alapján határoztuk meg. A vizsgálat időtartama alatt intézményünkben a friss MI után koronária-angiográfián átesett betegeknél a stratégia az infarktussal kapcsolatos ér azonnali angioplasztikájának elvégzése volt, feltéve, hogy a DS >50% volt, és a koszorúerek általános anatómiája nem zárta ki az angioplasztikát, pl. bal fő koszorúér-betegség és a vizsgáló által angioplasztikára alkalmatlannak ítélt elváltozások.

A koszorúér-stentelést a korábban leírt standard technikákkal végezték.15 A sztent behelyezésének okait három kategóriába sorolták: (1) bailout beültetés (akut vagy fenyegető akut elzáródás esetén a beavatkozás alatt vagy után), (2) beültetés szuboptimális eredmény esetén (vizuálisan becsült maradék szűkület >40% a tágítás után), vagy (3) elektív beültetés (ha a beavatkozás előtt döntöttek róla). A sztentbeültetést akkor tekintették sikeresnek, ha a sztentbeültetést közvetlenül követő maradék lumenszűkület vizuális becslés szerint <30% volt, és ha nem fordult elő súlyos szövődmény (EKG vagy enzimatikus bizonyíték MI-re, a kórházi tartózkodás alatt bypassműtét szükségessége vagy kórházi halálozás). A stent beültetésekor minden beteget felkértek, hogy tüneti állapottól függetlenül térjenek vissza egy 6 hónapos követéses angiográfiára; klinikai indikáció esetén az angiográfiát korábban is elvégezték. Az angiográfiás utánkövetést ténylegesen 100 betegnél (85%) végezték el, akik a sztentcsoportot alkották. Azon 18 beteg esetében, akik nem tértek vissza a tervezett angiográfiára, klinikai utánkövetést végeztek: 2 beteg meghalt a követési időszak alatt, 16 beteg pedig tünetmentes volt, nem történt esemény a követési időszak alatt, és visszautasította az angiográfiás ellenőrzést.

Párosítási folyamat

A koszorúér-stentelés és a ballonos angioplasztika eredményeinek összehasonlítása érdekében 100 beteget, akiknél infarktussal összefüggő lézió ballonos angioplasztikát végeztek, egyénileg megfeleltettek a stentcsoport 100 betegével a nem, a cukorbetegség, az MI miatti trombolytikus kezelés, a szűkület helye, a referenciaátmérő (±0,4 mm-es tartományon belül) és az MLD (±0,4 mm-es tartományon belül) tekintetében. A ballonos csoport 100 betegét egy 770 betegből álló konzekvens sorozatból választották ki, akiket 1989 januárja és 1996 februárja között ballonos angioplasztikával sikeresen tágítottak infarktussal összefüggő léziónál, és akiket rendszeresen 6 hónapos angiográfiás követésnek vetettek alá. A párosítást egyetlen vizsgáló végezte, aki nem volt tisztában az elváltozások 6 hónapos angiográfiás eredményével.

Angiográfiás elemzések

A kvalitatív elemzéseket egymástól függetlenül két tapasztalt intervenciós kardiológus végezte. Az eltéréseket további közös olvasással oldották fel. Az elváltozásokat az American Heart Association/American College of Cardiology osztályozása szerint osztályozták az Ellis és munkatársai által módosított osztályozás szerint.16 Az anterográd véráramlást a Thrombolysis in Myocardial Infarction Study csoport osztályozása szerint osztályozták.17

Kvantitatív számítógépes angiográfiás méréseket végeztek a végdiasztolés kereteken a CAESAR (Computer-assisted evaluation of stenosis and restenosis) rendszerrel. E rendszer részletes leírását korábban már közöltük.18 Az angiográfiát rutinszerűen végezzük legalább két vetületben az izoszorbiddinitrát (2 mg) intrakoronáriás injekcióját követően. Ezeket a vetületeket rögzítettük az adatbázisunkban, és az izoszorbiddinitrát beadása után ugyanezekben a vetületekben végeztük el a követéses angiográfiát. A következő definíciókat használtuk: az eljáráshoz kapcsolódó akut nyereséget a közvetlenül az eljárást követő MLD és az eljárást megelőző MLD közötti különbségként definiáltuk; a késői veszteséget a követési időszak alatt a közvetlenül az eljárást követő MLD és a követéskori MLD közötti különbségként definiáltuk; a nettó nyereséget az akut nyereség és a késői veszteség közötti különbségként definiáltuk; végül a restenózist a követéskori >50%-os DS-ként definiáltuk.

Statisztikai elemzés

Az adatok átlag±SD-ben vannak feltüntetve. A csoportok közötti összehasonlításokat a folytonos adatok esetében Student’s t-tesztekkel végeztük. Az arányok közötti különbségeket χ2-analízissel értékeltük. A P<.05 értéket tekintettük statisztikai szignifikancia jelének. Többváltozós logisztikus regressziós modellel vizsgálták a stent beültetésének a restenózisra gyakorolt hatását az életkor, a nem, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a dohányzás, a koszorúér-betegség családi anamnézise, a hiperkoleszterinémia, az instabil angina pectoris, az MI-től az angioplasztikáig eltelt idő, a szűkület helye, a referenciaátmérő, a beavatkozás előtti DS és a beavatkozás utáni DS figyelembevételével; korrigált esélyhányadosokat és 95%-os CI-ket számítottak. A statisztikai elemzést a SAS szoftverrel végezték (SAS Institute Inc., 6.10-es verzió).

Eredmények

A betegek között magas volt a férfiak aránya (89%), az átlagéletkor 57±11 év volt. A két betegcsoport kiindulási jellemzőit az 1. táblázat mutatja. A párosítási folyamat megfelelőségét megerősítette, hogy a csoportok között nem volt különbség a nem, a cukorbetegség, az MI trombolítikus kezelése és a szűkület elhelyezkedése tekintetében. A két csoport között semmilyen más kiindulási jellemzőben nem volt statisztikailag szignifikáns különbség, kivéve a beavatkozás után alkalmazott trombocitaellenes kezelést: a sztentcsoportban a betegek többsége (97%) tiklopidin és aszpirin kombinációját kapta, míg a ballonos csoportban a betegek többsége (89%) csak aszpirint kapott.

A sztentcsoportban (2. táblázat) a sztentelést 20%-ban sikertelen ballonos angioplasztika után, 71%-ban a ballonos angioplasztika utáni szuboptimális eredmény miatt, 9%-ban pedig elektív módon végezték el. Az esetek többségében (67%) Palmaz-Schatz stenteket alkalmaztak. Az esetek 81%-ában egyetlen sztentet alkalmaztak. A legtöbb esetben nagynyomású (>12 atm) felfúvást alkalmaztak a sztent beültetéséhez (átlagos felfúvási nyomás 14±4 atm).

A luminális méreteket a kiinduláskor, közvetlenül a beavatkozás után és az utánkövetéskor a 3. táblázat és az ábra mutatja. A kiinduláskor nem volt különbség a referenciaátmérőben vagy a szűkület súlyosságában a csoportok között. Közvetlenül a beavatkozás után a sztentcsoportban a nagyobb akut nyereség következtében (P<.0001) az MLD (2,58±0,44 mm) szignifikánsan nagyobb volt a sztentcsoportban, mint a ballonos csoportban (1,97±0,43 mm, P<.0001). A követéses angiográfiánál a nagyobb késői veszteségre utaló tendencia ellenére a stentcsoportba tartozó betegeknél nagyobb volt a nettó nyereség (1,02±0,79 versus 0,56±0,68 mm, P<.0001), ami nagyobb MLD-t eredményezett a követéskor (1,72±0,69 versus 1,23±0,72 mm, P<.0001). A kategorikus megközelítéssel, a >50%-os DS-kritériummal történő elemzés során a sztentcsoport 27%-ában és a ballonos csoport 52%-ában alakult ki restenózis (P<.005). A 6 hónapos követés során a célér revaszkularizáció aránya 13% volt a sztentcsoportban, míg a ballonos csoportban 35% (P<.0005).

A stentbeültetés restenózisra gyakorolt kedvező független hatásának megerősítésére többváltozós logisztikus regressziót végeztünk, amely a következő változókat tartalmazta: életkor, nem, cukorbetegség, magas vérnyomás, dohányzás, koszorúér-betegség családi anamnézise, hiperkoleszterinémia, instabil angina pectoris, az MI-től az angioplasztikáig eltelt idő, a szűkület helye, referenciaátmérő, a beavatkozás előtti DS és a beavatkozás utáni DS. A stent restenózisra gyakorolt hatásának korrigált esélyhányadosa 0,37 volt; 95% CI, 0,15-0,95; P<,04. A restenózissal összefüggő egyéb változók a magas preprocedurális DS, a bal elülső leszálló artéria elhelyezkedése és a magas vérnyomás voltak. A sztentcsoportban az egyetlen eljárási jellemző, amely a restenózissal összefüggésbe hozható volt, az egynél több sztent beültetése volt (P<.05).

Diszkusszió

Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy az infarktussal összefüggő léziók angioplasztikáját követő nem kielégítő eredmény esetén végzett koszorúér-stentelés rendkívül kedvező hatással van a 6 hónapos angiográfiás eredményre a csak ballonos angioplasztikához képest.

A koszorúér-stentelés a koszorúér-betegségben szenvedő betegek hatékony kezelésévé válik. A közelmúltban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a tartós fém protézis stentek beültetése jelentősen csökkenti a klinikai és angiográfiás kiújulási arányokat a hagyományos ballonos angioplasztikához képest1112 ; ez a két vizsgálat azonban kizárta a friss MI-ben szenvedő betegeket. Továbbá az ilyen elváltozások nagyobb trombotikus potenciálját egészen a közelmúltig a stentelés relatív ellenjavallatának tekintették ebben a helyzetben. Az utóbbi időben – valószínűleg a sztentelést követő új kezelési sémáknak és a protézis optimális beültetésének köszönhetően – az infarktussal kapcsolatos elváltozásoknál kiváló rövid távú eredménnyel végeztek sztentbeültetést1314 . A hosszú távú kimenetel angiográfiás értékelése ebben a betegcsoportban kritikus jelentőségű, mivel a restenózis és különösen a reokklúzió klinikailag néma lehet.7

Az infarktussal összefüggő léziók ballonos angioplasztikája az angiográfiás restenózis magas arányával jár.78 A kiújulás magas aránya összefügghet az alapul szolgáló ateroszklerotikus plakk instabil jellegével és/vagy a szuperponált reziduális trombusszal. Valóban, nemrégiben koronária-angioszkópia segítségével kimutattuk, hogy az intraluminális trombus jelenléte a PTCA helyén a beavatkozás előtt, ami nagyon gyakori lelet az MI-t követő hetekben,19 a 6 hónapos követéskor a restenózis erős előrejelzője volt20. Úgy tűnik, hogy két különböző mechanizmus játszik szerepet a lézió kiújulásában a ballonos angioplasztikát követően ebben a helyzetben: a lumen progresszív visszaszűkülése, amint azt a stabil léziók angioplasztikája után dokumentálták, és az infarktussal kapcsolatos ér teljes elzáródása (azaz reocclusio), ami a betegek 10-15%-ánál fordul elő.78 Ez a magas elzáródási arány, amely sokkal nagyobb, mint az infarktussal nem összefüggő léziókon végzett elektív angioplasztikán átesett betegeknél9 , magyarázza az infarktussal összefüggő léziókon végzett PTCA-t követő restenózis túlzott arányát. A jelen vizsgálatban a ballonos csoportban megfigyelt 52%-os általános restenózisráta és a 14%-os elzáródási arány egybecseng a korábban publikált adatokkal7 ; a párosítási eljárással kiválasztott betegek angiográfiás eredménye így reprezentatívnak tűnik az infarktussal összefüggő léziók ballonos angioplasztikája utáni angiográfiás eredményre nézve.

A jelen vizsgálatban az infarktussal összefüggő léziók ballonos angioplasztikája utáni nem kielégítő eredményt követő koszorúér-stentelés a restenózisráta jelentős csökkenésével járt. Ez a hatás elsősorban annak köszönhető, hogy a stentelt lézióknál drámai mértékben (14%-ról 1%-ra) csökkent az elzáródások aránya a kizárólag ballonos angioplasztikával kezelt lézióknál megfigyelt arányhoz képest. A stentek érelzáródást megelőző hatásáért felelős pontos mechanizmus(ok) nem ismert(ek), de összefügghet a megrepedt ateroszklerotikus plakk konszolidációjával, az akut eredmény javulásával, a jobb posztprocedurális áramlással, amely csökkenti a trombózis kockázatát, vagy a tiklopidin antitrombotikus hatásával. A legújabb vizsgálatok azt mutatták, hogy az aszpirin és a tiklopidin, egy erős trombocitaellenes szer21 kombinációja nagyon hatékony a szubakut stent trombózis megelőzésében.1522 Jelen vizsgálatban a betegek 99%-a kapott tiklopidint a stentbeültetés után, szemben a ballonos csoport 1%-ával; ezért nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a tiklopidin alkalmazása hozzájárult az alacsonyabb elzáródási arányhoz a stentelt csoportban. Úgy tűnik azonban, hogy a koszorúér-stentelés kedvező hatása az infarktussal összefüggő elváltozásoknál nem kizárólag az “antitrombotikus” hatáshoz kapcsolódik. Amikor az elemzésből kizárták azokat a betegeket, akiknél a tágult terület teljes elzáródása következett be a követéskor, a 6 hónapos angiográfiás eredmény még mindig szignifikánsan jobb volt a sztentcsoportban. Ez az eredmény egybevág a korábban publikált tanulmányokkal, amelyekben a koronária stentelés elektív körülmények között csökkentette a restenózis arányát.1112

Bár e vizsgálat végpontjai kizárólag angiográfiásak voltak, eredményeinknek fontos klinikai vonatkozásai lehetnek. Korábbi tanulmányok (áttekintve a hivatkozásban 1010 ) kimutatták, hogy az infarktushoz kapcsolódó ér újbóli elzáródása, még akkor is, ha az akut fázist követően későn következik be, kizárja a bal kamra kontraktilis helyreállását, és összefüggésbe hozható a visszatérő anginával, a reinfarktussal vagy a halállal. Nemrégiben kimutattuk, hogy a culprit ér elzáródása a sikeres PTCA után friss MI-ben szenvedő betegeknél a bal kamrai funkció romlásával járt a követés során.7 További vizsgálatokra lesz szükség annak kimutatására, hogy a koszorúér-stentelésnek az ér hosszú távú átjárhatóságára gyakorolt kedvező hatása összefügg-e a bal kamrai funkció vagy a klinikai kimenetel javulásával.

A vizsgálat lehetséges korlátaival foglalkozni kell. Először is, a stentcsoportba tartozó betegek többségét nem elektívan kezelték, hanem azért, mert a ballonos angioplasztikát követően szuboptimális eredményt kaptak, vagy mentőeljárásként. Mivel azonban az óvadéki koszorúér-stentelést magas restenózisarányokkal hozták összefüggésbe,23 még jobb 6 hónapos angiográfiás eredményt várnánk, ha az eljárást elektív módon végezték volna el. Másodszor, vizsgálatunkban csak olyan betegek vettek részt, akiknél az infarktussal kapcsolatos lézió késleltetett (>24 óra) koszorúér-stentelését végezték el; további vizsgálatokra van szükség annak meghatározására, hogy az infarktussal kapcsolatos lézió azonnali koszorúér-stentelése szintén jobb hosszú távú angiográfiás kimenetellel jár-e együtt. Végül el kell ismerni, hogy ez a párosításon alapuló retrospektív vizsgálat nem rendelkezik egy prospektív, randomizált vizsgálat értékével. A múltban azonban az irányított koronária atherectomiát24 vagy koronária stentelést25 követő angiográfiás kimenetel elemzésére végzett hasonló, párosításon alapuló vizsgálatok pontosan előre jelezték a prospektív, randomizált vizsgálatok eredményeit.111226 .

Kiválasztott rövidítések és rövidítések

DS = diameter stenosis
MI = myocardialis infarctus
MLD = minimális lumenátmérő
PTCA = perkután transzluminális koszorúér-angioplasztika

.

.

1. táblázat. A 200 beteg

Ballon (n=100) Stent (n=100)
Age, y 56±10 57±11
Férfiak, n 89 89
Dohányzók, n 71 74
Hypertónia, n 30 29
Diabétesz, n 17 17
Hyperkoleszterinémia, n 54 54
CAD a családban, n 36 40
Intervallum az MI-től a PTCA-ig, d (átlag±SD) 13±8 13±9
Thrombolízis MI esetén, n 60 60
Q-hullámú MI, n 85 81
Instabil angina az MI és a PTCA között, n 15 17
Multivessel disease, n 32 37
Culprit vessel, n
Jobb oldali koszorúér 43 43
Bal oldali elülső leszálló artéria 48 48
Bal oldali körkörös artéria 9 9
AHA/ACC osztályozás, n
A 13 6
B1 30 26
B2 45 60
C 12 8
A PTCA előtt teljesen elzáródott ér, n 23 23
Balkamrai ejekciós frakció (átlag±SD) 53±13 52±13
Antitrombotikus kezelés a PTCA után, n
Aspirin 92 98
Ticlopidin 1 991
Orális antikoagulánsok 4 1

CAD a koszorúér-betegséget jelzi; AHA, American Heart Association; és ACC, American College of Cardiology.

1P<.0001 vs. ballon.

2. táblázat. A 100 koszorúér-stentelésen átesett beteg eljárásbeli jellemzői

A stent típusa, n
Palmaz-Schatz 67
Wiktor 29
Más 4
No. Stentek száma
1 81
2 17
3 2
A stentelés indikációja, n
Kihúzás 20
Suboptimális eredmény 71
Elektív 9
Maximális ballonméret, mm (átlag±SD) 3.2±0.4
Maximális felfúvási nyomás, atm (átlag±SD) 14±4

Lábjegyzetek

Korrespondencia M.E. Bertrand, MD, Service de Cardiologie B, Hôpital Cardiologique, Blvd du Professeur J Leclercq, 59037 Lille Cedex, France.
  • 1 Hochman JS, Choo H. Limitation of myocardial infarct expansion by reperfusion independent of myocardial salvage. Circulation.1987; 75:299-306.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 2 Lavie CJ, O’Keefe JH, Chesebro JH, Clements IP, Gibbons RJ. A késői kamratágulat megelőzése akut myocardialis infarktus után sikeres thrombolytikus reperfúzióval. Am J Cardiol.1990; 66:31-36.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 3 Sager PT, Perlmutter RA, Rosenfeld LE, McPherson CA, Wackers FJ, Batsford WP. A trombolytikus terápia elektrofiziológiai hatásai bal kamrai aneurysmaképződéssel komplikált transzmurális elülső myocardialis infarktusban szenvedő betegeknél. J Am Coll Cardiol.1988; 12:19-24.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 4 Gang ES, Lew AS, Hong MA, Wang FZ, Siebert CA, Peter T. Decreased incidence of ventricular late potentials after successful thrombolytic therapy for acute myocardial infarction. N Engl J Med.1989; 321:712-716.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 5 White HD, Cross DB, Elliot JM, Norris RM, Yee TW. Az infarktussal kapcsolatos koszorúér átjárhatóságának hosszú távú prognosztikai jelentősége az akut szívinfarktus trombolítikus terápiája után. Circulation.1994; 89:61-67.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 6 GUSTO Angiographic Investigators. A szöveti plazminogénaktivátor, a sztreptokináz vagy mindkettő hatása a koszorúér-átjárhatóságra, a kamrafunkcióra és a túlélésre akut szívinfarktus után. N Engl J Med.1993; 22:1615-1622.Google Scholar
  • 7 Bauters C, Khanoyan P, Mc Fadden EP, Quandalle P, Lablanche JM, Bertrand ME. Restenosis a culprit ér késleltetett koszorúér-angioplasztikája után thrombolízissel kezelt friss myocardialis infarktusban szenvedő betegeknél. Circulation.1995; 91:1410-1418.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 8 Broodie BR, Grines CL, Ivanhoe R, Knopf W, Taylor G, O’Keefe J, Weintraub RA, Berdan LG, Tcheng JE, Woodlief LH, Califf RM, O’Neill W. Six-month clinical and angiographic follow-up after direct angioplasty for acute myocardial infarction: final results from the Primary Angioplasty Registry. Circulation.1994; 90:156-162.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 9 Rensing BJ, Hermans WRM, Deckers JW, de Feyter PJ, Tijssen JGP, Serruys PW. A lumenszűkület a perkután transzluminális koszorúér ballonos angioplasztikát követően közel gaussi eloszlást követ: kvantitatív angiográfiás vizsgálat 1445 sikeresen tágított lézión. J Am Coll Cardiol.1992; 19:939-945.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 10 Verheugt FWA, Meijer A, Lagrand WK, van Eenige MJ. Reocclusio: a koszorúér-trombolízis hátulütője. J Am Coll Cardiol.1996; 27:766-773.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 11 Serruys PW, de Jaegere P, Kiemeneij F, Macaya C, Rutsch W, Heyndrickx G, Emanuelsson H, Marco J, Legrand V, Materne P, Belardi J, Sigwart U, Colombo A, Goy JJ, van den Heuvel P, Delcan J, Morel MA, for the Benestent Study Group. A ballonos tágítható sztent beültetés és a ballonos angioplasztika összehasonlítása koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél. N Engl J Med.1994; 331:489-495.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 12 Fischman DL, Leon MB, Baim DS, Schatz RA, Savage MP, Penn I, Detre K, Veltri L, Ricci D, Nobuyoshi M, Cleman M, Heuser R, Almond D, Teirstein PS, Fish RD, Colombo A, Brinker J, Moses J, Shaknovich A, Hirshfeld J, Bailey S, Ellis S, Rake R, Goldberg S, for the Stent Restenosis Study Investigators. A coronariastent-beültetés és a ballonos angioplasztika randomizált összehasonlítása a koszorúér-betegség kezelésében. N Engl J Med.1994; 331:496-501.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 13 Monassier JP, Elias J, Raynaud P, Joly P. Results of early (<24 h) and late (>24 h) implantation of coronary stent in acute myocardial infarction. Circulation. 1995;92(suppl I):I-609. Abstract.Google Scholar
  • 14 Neumann FJ, Walter H, Schmitt C, Alt E, Schomig A. Coronary stenting as an adjunct to direct balloon angioplasty in acute myocardial infarction. Circulation. 1995;92(suppl I):I-609. Abstract.Google Scholar
  • 15 Lablanche JM, Mc Fadden EP, Bonnet JL, Grollier G, Danchin N, Bedossa M, Leclercq C, Vahanian A, Bauters C, Van Belle E, Bertrand ME. Ticlopidinnel és aszpirinnel kombinált trombocitaellenes terápia: az intrakoronáriás stentkezelés egyszerűsített megközelítése. Eur Heart J.1996; 17:1373-1380.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 16 Ellis SG, Vandormael MG, Cowley MJ, DiSciascio G, Deligonul U, Topol EJ, Bulle TM. Az eljárás kimenetelének koronáriamorfológiai és klinikai meghatározói többérű koszorúér-betegség esetén: a betegválasztás következményei. Circulation.1990; 82:1193-1202.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 17 The Thrombolysis in Myocardial Infarction (TIMI) Study Group. The Thrombolysis in Myocardial Infarction (TIMI) trial. N Engl J Med.1985; 312:932-936.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 18 Bertrand ME, Lablanche JM, Bauters C, Leroy F, Mc Fadden EP. A szűkület súlyosságának vizuális és kvantitatív becslésének ellentmondásos eredményei a koszorúér-angioplasztika előtt és után. Cathet Cardiovasc Diagn.1993; 28:1-6.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 19 Lablanche JM, Hamon M, Mc Fadden EP, Bauters C, Quandalle P, Bertrand ME. Az angiográfiailag néma trombus gyakran fennmarad az akut myocardialis infarctus thrombolyticus terápiája után: prospektív angioszkópos vizsgálat. Circulation. 1993;88(suppl I):I-595. Abstract.Google Scholar
  • 20 Bauters C, Lablanche JM, Mc Fadden EP, Hamon M, Bertrand ME. A koszorúér-angioszkópos lelet összefüggése a koszorúér-angioplasztika során az angiográfiás restenózissal. Circulation.1995; 92:2473-2479.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 21 Cattaneo M, Akkawat B, Lecchi A, Cimminiello C, Capitanio AM, Manucci PM. A tiklopidin szelektíven gátolja az emberi vérlemezkék adenozin-difoszfátra adott válaszát. Thromb Haemost.1991; 66:694-699.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 22 Schomig A, Neumann FJ, Kastrati A, Schuhlen H, Blasini R, Hadamitzky M, Walter H, Zitmann-Roth EA, Richardt G, Alt E, Schmitt C, Ulm K. A koronária-artéria stentek behelyezését követő trombocita- és antikoaguláns terápia randomizált összehasonlítása. N Engl J Med.1996; 334:1084-1089.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 23 Foley JB, Brown RIG, Penn IM. Trombózis és restenosis a sztentelés után sikertelen angioplasztika esetén: összehasonlítás az elektív sztenteléssel. Am Heart J.1994; 128:12-20.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 24 Umans VA, Hermans W, Foley DP, Strikwerda S, van den Brand M, de Jaegere P, de Feyter PJ, Serruys PW. Restenosis irányított koszorúér-atherektómia és ballonos angioplasztika után: összehasonlító elemzés illesztett léziók alapján. J Am Coll Cardiol.1993; 21:1382-1390.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 25 de Jaegere PP, Hermans WR, Rensing BJ, Strauss BH, de Feyter PJ, Serruys PW. Kvantitatív koszorúér-angiográfián alapuló párosítás mint a randomizált vizsgálatok helyettesítője: a natív koszorúér-elváltozások stentbeültetésének és ballonos angioplasztikájának összehasonlítása. Am Heart J.1993; 125:310-319.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 26 Topol EJ, Leya F, Pinkerton CA, Whitlow PL, Hofling B, Simonton CA, Masden RR, Serruys PW, Leon MB, Williams DO, King SB, Mark DB, Isner JM, Holmes DR, Ellis SG, Lee KL, Keeler GP, Berdan LG, Hinohara T, Califf RM, for the CAVEAT Study Group. Az irányított atherectomia és a koszorúér-angioplasztika összehasonlítása koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél: a CAVEAT Study Group. N Engl J Med.1993; 329:221-227.CrossrefMedlineGoogle Scholar

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.