Az azbeszttel kapcsolatos, a tüdőrák első tünetei nagyrészt ugyanazok, mint más azbesztes betegségeké. Az azbeszt okozta rákos megbetegedések közötti különbségek némelyike és az esetleges megjelenésük módja annak tulajdonítható, hogy hol és hogyan alakulnak ki a daganatok. A mezoteliomában például a daganatok gyakran burkolatszerű képződményt hoznak létre a mellhártyán és más érintett területeken, mivel a rákos sejtekről ismert, hogy meglehetősen gyorsan növekednek és terjednek. A tüdőráknál azonban a daganatok kezdetben gyakran a tüdő jobban körülhatárolt területein alakulnak ki, bár az is ismert, hogy meglehetősen gyorsan terjed és növekszik a szervezetben.

A mesotheliomához hasonlóan az azbesztnek való kitettséggel összefüggő tüdőrákot is nehéz lehet korán felismerni a hosszú lappangási idő és az először jelentkező, gyakran nem specifikus tünetek miatt. Ezek a nehézségek téves diagnózishoz vezethetnek, ami végső soron késlelteti a kezelést.

A diagnózis általában képalkotó vizsgálattal kezdődik, például röntgen- vagy CT-vizsgálattal, amely kimutatja a tüdő esetleges rendellenességeit. A röntgenfelvétel megmutathat bármilyen csomót vagy csomót a tüdőben, míg a CT-vizsgálat lehet a következő lépés a tüdő olyan elváltozásainak finomabb képalkotása érdekében, amelyek a röntgenfelvételen nem jelennek meg.

A kezdeti vizsgálatok után orvosa adott esetben köpetcitológiát végezhet, egy olyan vizsgálatot, amely a köpet (a légutakból származó nyálka, amely általában fertőzésre vagy betegségre utal) sejtjeit vizsgálja. A köpetet termelő és felköhögő betegek esetében a minta rákos sejteket mutathat ki. Egyes betegeknél, akiknél folyadék gyűlik fel a tüdőben (mellhártyagyulladás), thoracentézisnek is alávethetik magukat, amely során mintát vesznek a folyadékból a tüdőrákos sejtek kimutatására.

A tüdőrák diagnózisának megerősítéséhez általában biopsziára vagy szövetmintára lesz szükség. Számos eljárást alkalmazhat orvosa a minta vételéhez, attól függően, hogy a tüdő mely része mutatja a rák jeleit. Az egyik leggyakoribb eljárás a hörgőtükrözés, amely a nagyobb légutakban lévő daganatok vagy elzáródások vizsgálatára használható. Ezzel az eljárással egy csövet vezetnek a szájon vagy az orron keresztül a légcsövön keresztül a hörgőkbe, majd kisebb műszerekkel szövet- és sejtmintákat lehet gyűjteni.

Amikor a diagnózis megerősítést nyer, orvosa elvégezhet néhány más vizsgálatot is, hogy meghatározza a rák stádiumát vagy kiterjedését a kezelési terv jobb kidolgozása érdekében.

03. Túlélési arányok

Az azbeszttel összefüggő tüdőrák túlélési arányai

Tüdőrák 5-ös stádiuma.Éves túlélési arány
1A 49%
1B 45%
2A 30%
2B 31%
3A 14%
3B 5%
4 1%

A tüdőrák prognózisa és túlélési aránya a diagnózis típusától és stádiumától függően igen eltérő. A Nemzeti Rákintézet szerint a tüdőrákos betegek mintegy 18%-a él túl 5 évet vagy annál többet. Bár ez a statisztika nem túl biztató, a mezoteliomás betegek mindössze 9%-a él a diagnózis után 5 évvel vagy annál tovább.

A többi azbeszttel kapcsolatos betegséghez hasonlóan a korai felismerés valóban a legjobb módja a prognózis javításának. Sok beteg számára azonban ez nem lehetséges, tekintettel az azbesztbetegségek kialakulásának természetére. A korai diagnózis mellett a kezelés kritikus fontosságú a betegek számára, hogy legyőzzék az esélyeket. A rákkutatók megjegyezték, hogy az új módszerekkel, például az immunterápiával történő kezelés fejlődése javította a túlélési arányokat az elmúlt években.

04. Kezelés

Az azbesztes tüdőrák kezelése

A mezotelióma, a tüdőrák és más azbesztes rákos megbetegedések kezelése általában a betegség stádiumától függő multimodális megközelítésre támaszkodik. A mezoteliómához hasonlóan a tüdőrákot is gyakran a hagyományos kezelések, például a műtét, a kemoterápia és a sugárterápia kombinációjával kezelik.

A korai stádiumú azbeszttel kapcsolatos tüdőrákkal diagnosztizált betegek esetében a műtét, majd a kemoterápia tekinthető az ellátás standardjának. A műtét típusa attól függ, hogy mennyire lokalizált a daganat. A műtét a tüdő egy kis részének eltávolításától a tüdő teljes lebenyének eltávolításáig, vagy akár a pneumonektómiáig terjedhet, amely az egész tüdő eltávolításával jár. A pneumonektómia vagy extrapleurális pneumonektómia szintén gyakori kezelés a pleurális mesothelioma kezelésére.

Az orvosok az elmúlt évek technológiai fejlődésével kevésbé invazív eljárásokat is képesek elvégezni a tüdőrák kezelésére. Például a videoasszisztált torakoszkópos műtét (VATS) egyre gyakoribbá vált az erre alkalmas betegek esetében, és rövidebb felépülési időt és kevesebb lehetséges szövődményt tesz lehetővé.

A sebészi reszekcióra alkalmas betegek gyakran kemoterápiában és néha sugárkezelésben is részesülnek. Sajnos a betegek többségét előrehaladottabb stádiumban diagnosztizálják, ahol a műtét nem jöhet szóba. Ezekben az esetekben a kemoterápia és a sugárkezelés a tipikus kezelési mód. A betegség végső stádiumában lévők esetében ezek a kezelési lehetőségek palliatív módon alkalmazhatók az életminőség javítása érdekében.

A közelmúltban az újonnan megjelenő kezeléseket, például az immunterápiát is engedélyezte az FDA a tüdőrák kezelésére, mivel a klinikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a kezelés biztonságos és hatékony. 2015 óta az Opdivo (nivolumab), a Keytruda® (pembrolizumab) és a TECENTRIQ (atezolizumab) immunterápiás gyógyszereket az FDA engedélyezte a nem kissejtes tüdőrák kezelésére. Ezekkel és más immunterápiákkal önmagukban és más kezelésekkel kombinálva még folynak klinikai vizsgálatok, amelyek remélhetőleg közelebb viszik a kutatókat a gyógymód megtalálásához.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.